...amit már régen el kellett volna kezdeni...
Gondolat ébresztő

Ki vagyok én?

Ki vagyok Én?

Érdekes kérdés… Vajon, hány ember gondolkodik ezen a kérdésen? Vajon hányan vannak tisztában a kérdés válaszával, és mit kell tenni, hogy erre a kérdésre megtaláljuk a választ?
Minden kérdést egy másik kérdés követ. Viszont előfordul, hogy amikor egy kérdésre megtaláljuk a választ, egy másik kérdés is értelmet/választ nyer. Így a végén eljutunk a fő kérdéshez: Ki vagyok én?


Az önismeret

Sokat felteszem magamnak ezt a kérdést. “Mi a feladatom a világban? Mi a célom?” Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ adjak ismernem kell magamat, a határaimat a képességeimet.
Szóval meg kell ismernem magam.

Mi kell hozzá? Az, hogy magamra figyeljek, ehhez pedig egyfajta magányra/egyedüllétre van szükség, ugyanis, ha van mellettünk valaki akkor ösztönösen rá figyelünk nem pedig magunkra. (Természetesen vannak olyan emberek, akik mindig csak magukra tudnak/akarnak figyelni függetlenül, hogy van-e mellettük valaki vagy sincs, de nem róluk van most szó.)

A magány rendkívüli lehetőséget ad arra, hogy megismerjük magunkat és fejlődjünk bármilyen témában. De nagy veszélyt is rejteget, mert ha néha nem lépünk ki belőle, akkor teljesen magába zárhat és nem vesszük észre, de szépen lassan megváltozunk. Ez egy olyan út, amit sokan nem akarnak végig járni, de vannak olyanok, akik nem is tudják, eme út létezését. Akik nem akarnak ezen az úton járni, azt hiszik, hogy ez csak rossz lehet, és ők ugyebár nem akarnak rosszat maguknak. Holott mindegy milyen utat járunk, mert a hozzáállásunkon múlik, hogy az-az út rossz vagy sem. Egy párkapcsolatot is meglehet élni pokolként és a magányt is egy lehetőségként, ami tele van jó dolgokkal. Csak rajtunk áll.

Az utam során megváltoztam

Számomra fontos az önismeret, és Én annyira megakartam ismerni magamat, hogy közben kirekesztettem a külvilágot, legalábbis egy részét. Egy bizonyos szinten észre is vettem a változást, mondhatni még időben.

A saját világomban élek a saját szabályaim szerint, amik nem engednek be semmit, ami nem hasznos számomra valamilyen szinten. Régen sokkal nagyobb rálátással bírtam a világra, míg most egy valamilyen szinten szűkebb “kisebb” valóságot látok. Legalábbis én így érzem. Ez akár egy olyan tudatosulás is lehet, ami már azzal megváltozhat, hogy felismertem ezt a változást magamon.

A takaréklángon égő tűz, avagy egy másik változás

Ahogy múlik az idő próbáltam megismerni magamat és észrevettem egy másik változást is. Beleszoktam egy általam preferáltnak hitt életbe, amit, ha látna az-az énem, aki 5 évvel ezelőtt voltam, elém állna és megmondaná, hogy mihez tartsam magam.

Félreértés ne essék nagyon sok célomat elértem már és nem tartom magam csődtömegnek, sőt úgy érzem sikeres vagyok, de már nem érzem azt a fajta “világ megváltás” erőt magamban, mint egykor. Pedig volt idő, mikor ez igen is nagy lendületet adott a mindennapoknak, hogy márpedig haladni kell a céljaim elérésének mezején akkor is, ha nem könnyű.

Erre az útra kell visszatérnem mihamarabb, hogy újra olyan lendületbe kerülhessek, mint egykor voltam.

Miért van ez?

Ahogy halad az idő előre, a környezetünk folyamatosan formálja a világképünket, gondolkodásunkat és hozzáállásunkat a dolgokhoz. Rengeteg impulzus ér minket a mindennapokban, amiknek igen nagy hatása van ránk. Még akkor is, ha ezt nem szeretnénk vagy nem vesszük észre. Amennyiben ez társul azzal, hogy a magány teljesen magába zárt, akkor nagyon gyorsan és könnyen megváltozhatunk, akár rossz irányba is.

Konzekvencia

Figyeljünk magunkra, ismerjük meg magunkat, de mindeközben, ne feledkezzünk meg a körülöttünk lévő világról.


“Semmi sem állandó, csak a változás maga”

Hérakleitosz
Hozzászólások

Pin It on Pinterest